így is summázhatjuk. hogy most egyenes derékkal vagy csak igazan az igazán mindegy. már máshol és főleg máshogy zenélnek - de nekünk. ennyi meg pont elég

a BVSC vizeiről leevezve talán nem a legszerencsésebb kanyar volt a karibi szigetvilág e másik és máshogyan pözsgő szigetére eveznem - nevezetesen jamaicába. már amennyire ezt elhittem a kicsit izzadtságszagú, de annál vehemensebb LB27-nek.

mentem tömegben egyedül lenni - amikor ezt közöltem egy lánnyal, ő rögtön távozási felszólításként dekódolta (amiben volt is valami...) de ha csak leírtam a fejbeli tényállást? hát ez van, csodálkozni lehet, csak minek.

viszont gondolatfogócska volt - főleg a mai erzsis, furán faramuci esemény(lánc?) után. bár nem titkolt rejtett vágyam volt vele ott összetalálkozni (gabalyodni, egymásbalépni, etc) de a tényvilág rámcáfolt. (persze ő meg dekódolhatta a mai nemköszönésemet mezei nemköszönésként - tegyük hozzá: rosszul...) mindegy is, vesztel el és még eljebbfele a gondolatrohamban, ami távirati stílusban

1. haruki és kundera között zajlott (pedig ezzel még én sem értek egyet, legalábbis azzal, hogy haruki lenne az ellenpont, de erről talán bővebben is fogok írni később). kundera javára az "es muss sein" (főleg hogy ma a BVSC-n kívül szinte csak a kilencediket dúdoltam) , harukiéra - meg a tényvalóságéra pedig a kontingencia. amira - be kellett látnom - ha jól megy a sorod, akkor okos és vagány is hivatkozni. nő és derüs remények nélkül viszont annál inkább nem - viszont mivel fejben már párszor lejátszottad e két demiurgosz között a csatát, és racionalitásod a kontingenciát köpte ki - ezért magadat árulod el, ha mégis reménykedsz. (viszont nevetni lehet - éltem is vele)

2. volt még "szó" a nem intencionális zenéről - amit ma Cagenek tulajdonítva meg körítve hallhattam zoltántól - és mélyen kijött az a nemlétező esete a nappal - mert ez biza színtiszta zen, márha ilyen van. és elég sokan állítják - konzisztensen - hogy igen. igazuk lehet. de

3. akkor még adódott a lehetséges kapcsolat a kontingencia belátása (kapaszkodó-tlanság, part-talanság és így) a freudi "ócenérzés" között. ebben nem vagyok biztos - legalábbis én értem az ugrást meg a kapcsolódást, de heller anyó elé ezzel nem mernék kiállni - legalább olyan bensőséges lenne, mintha az új Woody Allenre hívnám el, meg előtte egy pohár pezsgőre. hát nem.

de a gondolkodás esete fennáll, fennforog - az "akkor basszál egyedült" pedig a mai testnevelés órán látottakkal szinkronizálva "akkor inkább már velem"-re módosítom.

no