tudja a faszom. illetve dehogy tudja. ha tudná, akkor nem egy kvázihermetikusan elhomályosított szobában ülnék monitort bámulva és billentyüzetet ütve. és gyanús, hogy nem nico-t hallgatnék. persze ez lehet hogy konstans, vagy hát ilyen több-hangulatos dolog. annál jobb.
de honnan is datáljam? hogy kezdjem? mondjam el hogy miért kezdem? valamit csak adok a kezetekbe (főleg hogy a "lehetséges" olvasókörre egyelőre fix kettesen nincs tippem se). vidám ember nem kezd blogot, nekem ez meggyőződésem - csakhát szomorúság és szomorúság között a nüansznyi különbséget lehet, meg illik is észrevenni. ez most excentrikus szomorúságnak látszik, legalábbis csak kibökte a blog magát magamból. sebaj, engedem, hadd menjen, hadd beszéljen. őszinteséget meg ne várjon senki, nálam bölcsebb barátom is úgy címkézte fel drótnaplóját, hogy "az írásokat a fikció szüli". nincs apelláta. vagy lesz, majd kiünik. ha meg az a bizonyos véletlen mégis barátja a humorérzéknek, akkor úgyis megesik, hogy az a barátom is elolvassa ezt a blogot, aki ennek az egész katyvasznak az origója. a lehetőség adott.
a tárgy meg egyszerű.
én meg elmegyek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.